Régi érzések kerítettek hatalmukba. Bizony, hiányzik a hétvégi Kuribayashi sensei tábor!
Rég volt utoljára lehetőségem ilyen rövid idő alatt (4 nap), ilyen sokat (8 edzés) gyakorolni. Rég volt utoljára lehetőségem ilyen rövid idő alatt, ilyen sokat tanulni. Tanulni Kuribayashi senseitől, a sempaioktól, dohaioktól és kohaioktól. Rég volt utoljára lehetőségem ennyi emberrel egy tatamin gyakorolni. A Tüzér utcában ezen a hétvégén hullámzott a tömeg. Ráadásul egy jó hangulatú, lelkes tömeg. Pécsett pedig szinte szürreális volt a 40-50 aikidoka között, közvetlen tanítást kapni egy Hombu shihantól.
Fotó: Papp Zoltán
Sok minden változott az elmúlt öt évben, s nem csak körülöttünk lett más minden, hanem változtunk mi magunk is (…és nem csak arra gondolok, hogy régen nem a Voltaren járt kézről kézre este a szálláson). Ennek ellenére ez a tábor régi érzéseket ébresztett bennem – és ez jó.
Fotó: Papp Zoltán
Néhány hónapja bajlódok egy sérüléssel (amin nem segített az edzőtábor), de most minden pillanatban, mikor beleszúr a térdembe a fájdalom, egy apró mosolyt is csal az arcomra, mert eszembe jut róla ez a négy nap.
Köszönöm Sensei!
Ezúton köszönöm mindenkinek a szervezést: a pécsi edzések körülményeinek megteremtését a világ legjobb aikidós csapatának, a Nanzan Aikido Egyesületnek; a páratlan lehetőséget, illetve a budapesti programot az Aikikai Hungary-nek.
Fotó: Papp Zoltán